Hanyagul ledobta kevéske holmiját az ágyra, s körülnézett.
Freskók ugyan itt nem voltak, és a pompás aranynak sem lelte nyomát, neki mégis megfelelt szobája.
Falát ezüstös minták borították, mik kardokat, virágokat formáztak és egyéb szörnyetegeket. Jégóriások harcát, sárkánykígyókat, még Fenrir farkast is fel vélte ismerni az egyik alakban. A minták egészen lefutottak a padlóra, amin az ágy mellet hatalmas szekrény állt. Méretét valószínűleg az Asgardi páncélokéhoz szabták. Mellette kicsi asztal állt, durva faszékkel az étkezésekhez.
Sigyn bólintott. Minden megfelel neki. És most talán lesz ideje egy kicsit gondolkoznia is az események alakulásán, így, hogy a herceg elment...
De kopogtak.
Bosszúsan az ajtóhoz lépett, és lenyomta a kilincset.
Odakint magas, vöröses hajú férfi állt, s egyenesen őreá szegeződött a tekintete.
- Segíthetek valamit? - Kérdezte Sigyn, miközben barna szemeivel végigmérte az idegent.
- Azt hiszem. - Mosolygott a férfi, majd előrenyújtotta a kezét. - Fandral, jöttem megismerni az új szomszédomat.
- Örvendek. - Sigyn viszonozta az üdvözlést. - Sigyn.
- Az a Sigyn?
- Melyik is pontosan? - Kérdezett vissza nevetve.
- Harcoltam apád mellett. - Fandral elkomorodott. - Sajnálom az elvesztését.
- Köszönöm, de ne háborgassuk fel emlékét, ha lehet.
- Természetesen, de mint jó katonája, kötelességemnek érzem megkérdezni, mi is ragadta el?
Sigyn sóhajtott.
- Sebláz, egyik sebe elmérgesedett egy csata után. Semmit sem lehetett már tenni.
- Átérzem veszteséged. - Köszörülte meg a torkát Fandral. - De érkezésemnek igazi, legfőbb okát még nem is mondtam el. Elérkezett vacsoránk ideje, gondoltam lekísérhetnélek az étkezéshez használt termünkbe.
- Igazán kedves. - Sigyn átlépte újonnan kapott szobájának a küszöbét. - Induljunk hát.
Az étkező csak egy szinttel volt lejjebb. Falai ugyanazzal a díszítőelemekkel büszkélkedhettek mint Sigyn szobája. Talán még többel is, mivel a terem hatalmas méretekkel büszkélkedhetett. Közepén három asztalt helyeztek el párhuzamosan egymás mellett és még több tucatnyi széket. Különféle étkek illatától volt terhes a levegő.
A lány végignézett az arcokon, de nem lelt senki ismerősre, kivéve az egyik hercegre. Ezúttal a szőkére.
- Thor mit keres itt? Ő nem Odinnal és öccsével étkezik? - Kérdezte a mellette álló férfitól.
- Thor jó barátom, ahogy a többi társamnak is. - Válaszolta Fandral. - A jó vezér szán időt a katonáival való kapcsolatépítésre is. Szerencsénk van vele, Loki például nem ereszkedne le hozzánk. Gyere.
Fandral bevágott a sorok közé, egyenesen a szőke herceg felé vette az irányt. Sigyn tétovázva követte. Mire utólérte kísérőjét az már nagyban beszélgetett felettesével, őneki pedig ötlete sem volt, hogyan is kapcsolódjon be. Teljesen idegennek érezte magát, kissé feszengett a sok ember miatt. S Thor mintha észrevette volna gyötrődését.
- Kit tisztelhetek a hölgyben? - Állt fel.
- Sigyn vagyok. - Biccentett zavartan a lány.
- Újonc. - Segítette ki Fandral. - Első napja közöttünk.
Thor nagy lendülettel kihúzott egy széket a sajátja mellett.
- Foglalj helyet asztalunknál. - Közben ő is leült. - Elmondom neked a holnapi menetrendet. - Jelentette ki, s maga elé húzta a közelben álló gyümölcsös tálat. - Reggel kezdődnek az edzések, téged akkor fogunk felmérni, ha apám is úgy akarja. Szóval reggel dolgozunk, ha van valami zűr azt rendbe tesszük. Délután mindenki szabad, de bevetésre kész ha kell.
Sigyn bólintott.
- Számíthattok rám.
Másnap korán hajnalban kelt. Ágya végébe valaki páncélt, és megfelelő öltözéket készített ki neki, azokat vette fel. Haját szoros fonatba rögzítette, hogy tincsei ne lógjanak a szemébe.
Fegyvert majd kint vesz magához, gondolta amint kilépett az ajtón. Elindult a folyosók szövevényes labirintusán. Gyermekkorából emlékezet az edzőtérre vezető útvonalakra, mert mindig ő kísérte apját. Anyja halála után nagyon szoros volt köztük a kapocs, többek között emiatt tudta igencsak gyorsan elsajátítani a harcművészetek alapjait.
Hamarosan el is ért a hatalmas ajtóhoz, ami mögül már jól hallatszott a fegyverek csattogása. Kilépett a szabadba, tüdejét megtöltötte a tiszta Asgardi levegő, mi mindig oly sok erőt adott neki. Szeme hamarosan megakad egy állványon, tele különféle fegyverekkel.
Kezét végigsimította a díszes marokaltokon, feddhetetlenül ragyogó pengéken.
- Na? Melyiket választod? - Hallott meg egy hangot maga mögül.
- Fandral. - Fordult meg Sigyn. - Még nem tudom. - Pillantott vissza a fegyverekre. - Neked mid van?
A férfi villámgyors mozdulattal kirántotta hüvelyéből kardját, minek vékony pengéje sziszegve szelte a levegőt.
- Ezzel ölsz meg te valakit? Tojásszeletelő.
- Hé! - Fandral tekintetében szikra lobbant. - Ezt vegyem kihívásnak?
- Ha akarod. - Sigyn az övére csatolt két tőrt és egy egyenes, finom kardot vett magához. Olyan nőiesen könnyűt. - Állok elébe.
Kerestek egy szabad pontot a többi katona között, majd elhelyezkedtek egymással szemben.
Fanral támadott elsőnek, s pengéje majdnem célba ért, de Sigyn még épp időben hárított. Rájött, rosszul becsülte meg ellenfele fegyverének erejét. Taktikát váltott. Inkább védekezett, várva, hogy a fürgébb férfi kifáradjon. Mikor elérkezett erre a pontra latba vetette minden megtakarított energiáját, s kardjának lapjával Fandral kezére csapott, aki fegyvere híján veszített.
- Nem is rossz. - Jegyezte meg a férfi. - De nem mondhatod, hogy az én tojásszeletelőm nem állta a sarat.
- Jó volt az. - Lihegett Sigyn, de mosolya őszinte volt. - Csak én jobb voltam nála.
- Na! Majd a következő alkalommal.
Ebben a pillanatban a lány egy közeledő fekete pontot pillantott meg a szeme sarkából. Odafordult. Loki érkezett.
Elköszönt Fandraltól, s a herceg felé vette az irányt.
- Állj ki velem. - Kérte, miközben felvette az iramot.
Lokin a meglepődés látszott, de nem állt meg.
- Nem. - Jelentette ki.
- Azért mert nem akarsz, vagy azért mert félsz, hogy megverlek.
Erre megálltak.
- Nem tudsz legyőzni.
- Pedig szerintem igen. Tudom, láttad hogyan küzdök Fandrallal.
- Dehogyis. - Makacskodott a herceg, miközben beletúrt fekete hajába, s félrenézett.
- Érzem, ha figyelnek.
- Én jobb vagyok Fandralnál.
- De csak mert csalhatsz a mágiáddal, de mi van ha én is megtehetem ugyanezt? - Sigyn fellobbantotta a lángocskát a kezében.
Látta, felkeltette Loki érdeklődését, aki egy lenéző vigyort villantott rá.
- Fogadjunk?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése