3 fejezet: A párbaj után

- Franc!

- Na? Jobb vagy Fandralnál? - Sigyn megpörgette kezében a késeit, s lenézett a földön fekvő Lokira. 

- Csalsz. - Tápászkodott fel a herceg.

- Csak pont annyira mint te. Az első metben te nyertél. - Körülnézett. Addigra egészen kis nézősereg gyűlt köréjük, hogy megnézzék az érdekesnek ígérkező párbajt. - Még egy menet?

Loki szó nélkül ugrott újra előre, átesve a testen amit Sigyn mágiája alkotott és újra a földön kötött ki. 

- A saját trükkjeidnek esel áldozatul Loki. - Kiabálta be Fandral, Thor mellől, aki elmélyülten figyelte az eseményeket.

- Ha akarod egyezzünk ki döntetlenben. - Lépett vissza a küzdőtérre immár az igazi Sigyn. Kinyújtotta a kezét a herceg felé, hogy felsegítse.

Loki el nem fogadva a segítséget állt fel.

- Pusztán a szerencséden múlt. - Szikrázott a szeme, s elfordulva elviharzott vissza a palota ajtói felé.

Sigyn tanácstalanul Fandral felé nézett, aki épp Thorral nevetett valamin. Eltette a késeit, majd a herceg után iramodott.

Csak hosszú folyosók után pillantotta meg a fekete ruhás alakot, aki élesen elütött a palota arany díszítéseinek tömkelegétől.

- Loki! - Kiáltott utána, de a szólított nem állt meg. - Beszéljük meg! Teljesen fair küzdelem volt, nem értem mi a bajod.

Loki megállt, s bevárta az őt üldöző lányt.

- Hogy mi a bajom? - Kérdezte.

- Igen, ez az amit sze...

- Nevetség tárgyává lettem általad!

- És? Veszíteni tudni kell néha.

- Ha az apám fülébe jut, hegy egy kezdő...

- És? - Sigyn szemében hirtelen felismerés csillant. - Oh, úgy érzed, hogy nem felelsz meg...

- Honnan veszed? - Vágott a szavába ellenségesen Loki, de szemében látszott, hogy a lány fájdalmas pontra tapintott.

- Onnan, hogy évekig ugyanez a tekintet nézett vissza rám a tükörből.

A herceg már nyitotta volna a száját, hogy mondjon valamit, de aztán mégis csöndben maradt. 
- Ha akarod - Folytatta Sigyn. - mondhatom azt, hogy direkt hagytál nyerni, mert egy pár trükköt tanultunk. Ami igaz is.

- Ezért hívtál ki?

- Nem is azért, hogy szégyen tárgyává tegyelek. - Engedett meg egy mosolyt magának a lány.

Loki tekintete kissé megenyhült. Az együttérzés, a gondolat, hogy valaki járt már az ő cipőjében kelllemes érzést szabadított fel benne.

- Esetleg elkísérjelek a szobádig? - Kérdezte. - Mutathatok még pár trükköt.

- Így? - Kérdezte Sigyn, s kezét felemelve Thor alakját idézte elő.

- Hát a választásod egy kicsit... - Vonta össze szemöldökét Loki, aki az ágy széléről figyelte az eseményeket.

- Loki, tudod hogy nem úgy gondoltam!

- Jó, akkor oké, és most tedd magadra.

- Magamra? - Kérdezett vissza a lány, s mágiájának szüleményére meresztette a szemét. - Ezt?

- Ezért mondtam, hogy nem jó választás.

Sigyn megrázta magát, s egyre közelebb húzta magához Thor alakját, míg az teljesen rá nem simult a testére.

- Most mozogj benne! - Állt fel Loki, s minden oldalról megszemlélte a varázslat által életre keltett bátyját.

- De nem mozog velem.

- Akkor mozgasd!

,,Thor'' megfordult, majd felemelte a kezét.

- Az istenekre, ez...

- Még nem tökéletes. - Vigyorgott Loki. - A hangodat még. Tudod, szerintem mélyebbre vehetnéd. 

- Az szerintem még nem fog menni. - Próbálkozott Sigyn, de a siker helyett az egész varázs megszakadt. - És ennyi.

- Nem is volt olyan rossz. - Jegyezte meg elismerően Loki. 

Hirtelen egy harang dallamos kongása szűrődött be a szobába.

- Szerintem ez az ebéd lesz. - Jegyezte meg a lány. - Fandral reggel azt mondta, hogy ez idő tájban fognak hívni. - Fél kézzel laza copfba kötötte a haját. - Jössz?

Loki tekintetébe vonakodás költözött. 

- Talán majd máskor. 

- Ugyan, gyere. - Lépett Sigyn az ajtó felé. 

- Nem! - Emelte fel a herceg a hangját. - Nem. - Tette hozzá nyugodtabban. - Majd máskor.

Sigyn meghökkent a hirtelen indulatos beszédtől, de arca nem árult el semmit. 

- Igen, majd máskor. - Azzal kifordult a szobából, s egyenesen a harang irányába indult.