A következő napok gyakorlással teltek Sigyn részéről, igyekezett felzárkózni harcostársai mellé, egyre nagyobb sikerekkel. Kezdett beilleszkedni, barátságokat szőtt. Igencsak közel került Fandralhoz. Gyakran azon kapta magát, hogy elmereng, lehet e még több is a kapcsolatukból. Ilyenkor kissé elszégyellte magát, rögtön másra terelve gondolatait. Túlságosan kislányosnak érezte magát ezen helyzetekkor.
Lokival hetek óta nem találkozott. A herceg mintha kerülte volna azóta, mióta együtt töltöttek egy délutánt. Néha elmerengett azon, esetleg megbánthatta e valamivel, de akárhányszor emlékezett vissza az alkalomra, nem találta, hol is leledzik a hiba. Így annyiban hagyta a dolgot.
Egészen élete első báljáig.
Életében egyszer sem jutott el ilyesfajta hivatalos eseményre, pedig kiskorában nagyon izgatta a báj, s csillogás. Egészen anyja haláláig, amikor számára minden sötétbe fordult. Ekkor kezdte el a harcművészetek gyakorlását...
Aznap fényes Asgardi reggel virradt, s ő korán kelt. Heves izgatottságot érzett, mintha kislányos énjének egy része visszakúszott volna a testébe. Előző este kikészített magának két ruhát, miket most az ágyára fektetve szemlélt meg.
Ekkor kopogtak.
- Gyere be! - Kiáltotta ki, miközben a kék, s zöld öltözék anyagát hasonlította össze.
- Mit csinálsz? - Lépett be Fandral.
- Választok. - Válaszolta Sigyn. - Legalábbis próbálok.
- Szerintem a kéket. - Kapta a javaslatot.
- De a zöldet apámtól kaptam. - Vetette ellen. - S ő ígérte meg nekem, hogy elvisz egy bálba. Ha ezt viselném, sokkal inkább érezném betartottnak ígéretét.
- Ahogy gondolod. - Hagyta rá Fandral. - De siess! Asgard népe reggeltől estig mulat majd. Természetesen hős, új katonáik okán, k...
- ... kik majd a Kilenc Birodalmat őrzik majd. - Fejezte be nevetve Sigyn. - És megkapom a saját kardom, s páncélzatom.
- Majd beosztanak egy századba, szóval még egy okod van sietni.
- Igenis!
A palota hatalmas trónterme most szokatlanul zsúfolt volt. Minden sarokban fel lehetett lelni egy friss katonát, ki az ünnep alkalmára egyszer útóljára még letette a fegyverét.
Sigyn boldogan libbent be a színes ruhák, fodrok forgatagába. Néha próbálta magát figyelmeztetni, hogy nelegyen ennyire elragadtatva, de többnyire kudarcot vallott. Társától, társáig szalad, mígnem...
Megpillantotta a fekete öltözéket, mi élesen elütött a színes selymek kavalkádjától.
- Loki! - Kiáltotta el magát. A herceg feléje fordult, arcán mindenféle érzelem nélkül figyelve, ahogy Sigyn feléje tolakszik a nagy tömegben.
- Örülök, hogy újra látlak. - Mosolygott a lány. - Rég nem hallottam felőled.
- Én sem igazán felőled. - Válaszolta Loki kissé megkésve.
Sigyn valami hosszabb válaszra számított. Egy pár pillanatig csend honolt köztük, a tömeg morajlását leszámítva. Majd azt is megszakította egy hegedű magas, dallamos hangja, mihez később több hangszer is csatlakozott, szépséges melódiát alkotva.
Az emberek a terem falaihoz húzódtak, előre engedve a táncolni vágyókat.
- Te akarsz... - Sigyn a párok felé intett. Loki szótlanul a kezéért nyúlt, kivezetve őt a parkettre. Ott finoman derekára helyezte a tenyerét, hogy vezetni tudja. A lány összerezzent a hideg érintéstől, de lépéseinek ritmusa nem tört meg.
- Bocsánat. - Mormolta Loki. Szemébe most mintha élénkebb fény költözött volna, de arca még mindig közönyt tükrözött.
- Semmi baj. - Sigyn elmosolyodott. Hátát csiklandozták a kitartó tekintetek. Igyekezett velük nem foglalkozni, de végül kicsúszott száján a kérdés.
- Miért bámul minket mindenki?
Loki körülpillantott.
- Ritkán látnak valakivel?
- Nem esik meg gyakran.
- Akkor vehetem ezt megtiszteltetésnek?
- Ha gondolod.
- És téged ez nem zavar?
- Már megszoktam.
A herceg finoman a hátához emelte tenyerét, s így megtámasztva őt megpörgette.
- És nem akarsz inkább elmenni? Csak ide ki, kéne egy kis friss levegő. - Jutott végre szóhoz Sigyn. A tánc nagyon kedvére volt, de látta, hogy párja nem különösebben van oda a körölöttük mozgó emberekért.
Loki kicsit összevonta szemöldökét, de arcán ennek ellenére nem változott semmi. Ketten az ajtó felé vették az irányt.
Odakint friss, üde szél csatangolt a kerti fák lombjai között, miközben édesen muzsikált a palota erkélyeiről lógó szélcsengőkön.
Sigyn ámulattal nézett a csillagos égre. Észre sem vette az idő múlását.
Lesétált a lépcsőkön, s egyenesen az előtte elterülő kis díszkert ösvényére tért.
- Kíváncsi vagy már, ki kerül a te századodba? - Kérdezte a mögötte kimérten lépkedő Lokitól.
- Nekem nincs külön századom. - Válaszolta az. - Én Thoréban vagyok.
- Miért?
- Apánkat kérdezd.
Csönd. Sigyn egy viruló rózsabokor virágait cirógatta.
- Pedig reméltem, hogy hozzád kerülök.
- Igen? - Loki hangjában most először valami szín csendült.
- Olyan sok mindent tanulhatnék tőled, ezért is nem értettem, hagy azután a délután után miért csak most találkozunk megint.
- Hát... - Loki kezében egy rózsa pontos kék mása jelent meg. - Akkor még remélheted, hogy mellém kerülsz.
Sigyn elvette a virágot.
Abban a pillanatban félrevertek egy harangot a palota egyik tornyában.
- Most majd kiderül.
Odabent az összes újonc katona egy helyre tömörült, velük szemben Thor, Sif, Fandral, Hogun és Volstagg állt. Odin fentről, trónja mellől figyelte az eseményeket, kezében nagy papírtekerccsel, mi a beosztások nevét tartalmazta. Lassan elkezdte felolvasni, kis szüneteket tartva a nevek között. Végül elérkezett a Sigyn számára legfontosabbhoz.
- Sigyn... Fandralhoz...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése