- Sigyn! - Fandral hangja túljutott az ajtókon, egészen ki az erkélyre. A korlátnál álló Sigyn megfordult. - Végre megtaláltalak. - Lépett ki a kellemes, esti, hűvös levegőre a férfi mosolyogva. - Mit szólsz? Sigyn felkacagott. - Örülök neki Fandral. Igazán. - Nevetett. - Élvezni fogod. - Fandral nekidőlt a korlátnak és feltekintett az égre. - Láttál már jégóriást? - Nem. - Na, majd fogsz. Elmegyünk Vanaheimbe, aztán Svartalfheimbe, megnézni a sötét tündérek bukott birodalmát. Megmutatom neked Muspellheimet, a tűz országát. Annyi mindent nem látott szemed még. - Igazán? - Sigyn a haját babrálta. - Meglehet... - És nem is kell sokáig várnod már, holnap indulunk. - Igazán? Hova? - Mindenekatyja ma estére hívat, majd elmondom a részleteket. - Fandral szeme felcsillant. - Elképesztő lesz. - Ujjai közé fogta Sigyn tenyerét. - Annyira reméltem, hogy velem leszel majd. És most itt vagy, együtt megyünk majd kivívni Asgard becsületét. Sigynnek elakadt a lélegzete egy ...
A következő napok gyakorlással teltek Sigyn részéről, igyekezett felzárkózni harcostársai mellé, egyre nagyobb sikerekkel. Kezdett beilleszkedni, barátságokat szőtt. Igencsak közel került Fandralhoz. Gyakran azon kapta magát, hogy elmereng, lehet e még több is a kapcsolatukból. Ilyenkor kissé elszégyellte magát, rögtön másra terelve gondolatait. Túlságosan kislányosnak érezte magát ezen helyzetekkor. Lokival hetek óta nem találkozott. A herceg mintha kerülte volna azóta, mióta együtt töltöttek egy délutánt. Néha elmerengett azon, esetleg megbánthatta e valamivel, de akárhányszor emlékezett vissza az alkalomra, nem találta, hol is leledzik a hiba. Így annyiban hagyta a dolgot. Egészen élete első báljáig. Életében egyszer sem jutott el ilyesfajta hivatalos eseményre, pedig kiskorában nagyon izgatta a báj, s csillogás. Egészen anyja haláláig, amikor számára minden sötétbe fordult. Ekkor kezdte el a harcművészetek gyakorlását... Aznap fényes Asgardi reggel virradt, s ő korán kelt....